Honnan is kezdjem? ... Talán egy három évvel ezelőtti pillanattól. Az egyik tévés kollégám akkor súgta meg, hogy nem akárki a szomszédja. Képzelj el egy langaléta, nyolcadikból kiöregedett srácot, mondta, akit az isten is vízilabdásnak teremtett, és akit az orvos eltiltott (erről majd később) a sportolástól ... A gyerek persze inkább a Mindenhatónak hitt, semmint a dokinak, így aztán a lázadók mosolyával az arcán rendre elbandukolt az új-szegedi Sportuszodába, edzeni, meccset játszani. Bölcsen tette. Fodor Rajmund ma már - tizennyolcon innen, tizenhéten túl - a felnőtt válogatott hovatovább nélkülözhetetlen tagja, (sok egyéb mellett) egy Világ Kupa- és egy Eb-ezüst büszke tulajdonosa. No meg egy város kedvence.

- Milyen óráról lógsz most?

-Tesiről. Ducsai tanár úrral lehet beszélni.

- Talán mert tudja, hogy mozogsz te eleget ...

- Ő az ellen sem tiltakozik, ha a bordásfal gyönyörei helyett mondjuk történelemből próbálom utolérni magam. Pontosabban az anyagot.

- Rajzból is szoktál pótolni?

- Szoktunk. Úgy értem, a nagynéném férjével. Ő rajztanár, és év végén amikor le kell adnom néhány képet, mindig besegít. Szegény, a múltkor majdnem rosszul lett. Az egyik művére csak négyest kapott ...

A párizsi túlzás lenne

- Sokat hiányzol a Radnótiból?

- Rengeteget. Pedig nem vagyok iskolakerülő típus. Tavaly például már az elméletinek gondolt, 250 órás "álomhatárt" is túlléptem. Szerencsére az igazgatónő és a tanári kar hihetetlenül megértő. Tényleg csak hálával tartozom nekik.

- Az osztálytársaid sztárolnak?

- Ezt hogy érted?

- Hoznak neked párizsit a kisboltból?

- Az azért túlzás lenne. Ellenben a kidolgozott tételeket azonnal odaadják. Jó fejek.

- Félsz az érettségitől?

- Még nem hallottam olyanról, akit meghúztak volna. Persze, azzal tisztában vagyok, hogy egy jobb jegyért nyújtani kell valamit.

- Hova készülsz?

- Amíg be nem fejezzük a beszélgetést, maradok ...

- Javul a humorod ... Úgy értem, milyen pályára. Tűzoltó leszel, vagy katona? Netán gyors- és gépkocsirakodó? Esetleg ...

- Ne folytasd! Valószínűleg a jogi karra jelentkezem majd. A szegedire.

- Elképzelem, ahogy 10-15 év múlva lecsukatsz egy másnapos úszómestert, vagy felmentetsz egy vizezett borral manipuláló kocsmárost ...

- Igen, vajból van a szívem. Az persze egyáltalán nem biztos, hogy a bíróság lesz a második otthonom. Egy jogi diplomával a zsebemben sokfelé elindulhatok ... Elárulok valamit: nem is olyan régen még állatorvos akartam lenni.

- Ha rám hallgatsz, végzett jogászként nem adsz majd injekciókat senkinek sem. Hátha nincs hozzá tehetséged ...

- Biztosan nincs. Különben is, már letettem erről a dologról. Az állatorvosjelölteknek ugyanis Pesten kell okosodniuk.

- És te irtózol a fővárosi szmogtól?

- Azt még csak-csak elviselném valahogy. Magát az új környezetet viszont valószínűleg nehezen szoknám meg.

- Szóval, a nyáron ezért mondtál nemet a budapesti sztárcsapatoknak.

- Nagyrészt a suli tartott itt, Szegeden. Meg aztán hallottam arról, hogy a beilleszkedés talán épp Pesten a legnehezebb. A lényeg, hogy maradtam. Egyelőre, legalábbis ...

 
A jólétet ajánlották

- A szüleid is ezt tanácsolták?

- Az ő véleményüket mindig meghallgatom. Mégpedig azért, mert tudom, nekik is az a jó, ami nekem. Most nem akartak befolyásolni.

- Ha nem titok, mit ajánlottak neked a pestiek?

- Lakást, kocsit, pénzt. Tehát jólétet.

- Őszintén, egy pillanatra sem szédültél meg?

- Csak elgondolkodtam. Ahogy minden, hozzám hasonló fiatalember megtette volna ugyanezt. És az is eszembe jutott, hogy mit kért volna a helyemben egy kispados focikapus. Teszem azt az utóbbi időben meglepő dolgokat nyilatkozó, BVSC-s Vezér Ádám.

- Nocsak, haragszol a futballistákra?

- Nem. Csak számomra felfoghatatlan, hogy a nemzetközi szinttől iszonyatosan messze álló magyar fociban hogy mozoghatnak milliók és milliomosok. És egyáltalán: hogyan követelhet egy cserejátékos "nagyoknak" dukáló dolgokat?

- Javaslom, az értékkeresést hagyjuk egy másik alkalomra. Most inkább arról mesélj, hogy miért hordasz fülbevalót?

- Ez a divat. Régebben a hosszú haj ment, most meg a fülbevaló. Ezt a kis aranydelfint egyébként még Sheffieldben, az Eb alatt vettem.

- A család hamar "elfogadta"?

- Aput puhítani kellett egy kicsit ... De végül ő is megértette, hogy én sem vagyok különb a többi srácnál.

- Rajmund, normális élet a tied?

- Próbálom elhitetni magammal, hogy az. Tegnap is buliban voltam, szóval, nem csak a medence meg a póló létezik számomra. Ha kicsivel több időm lenne, az összes Merle könyvet kiolvasnám. Meg állandóan moziban ülnék. Szeretem a jó filmeket. És persze a jó zenét. Vangelist.

- Mivel leped meg édesanyádékat Szenteste?

- Semmivel.

- Ez komoly?

- Teljesen. Már megkapták az ajándékomat. Nem tudtam volna elrejteni a lakásban ...

- Mit vettél nekik, hőlégballont?

- Nem, egy ülőgarnitúrát.

Ülőgarnitúra és "nevelgetés"

- Fogadjunk, hogy külön kasszán vagy ...

- Van egy keretem amiből igyekszem jól gazdálkodni.

- A szüleid, gondolom, nagyon büszkék rád.

- Anyuék olykor még gyerekként kezelnek, de bizonyos szituációkban már tanácsokat is kérnek tőlem. Azt hiszem, most vagyunk az "átmeneti időszakban", tehát amikor már nem csak a szüleim és még nem is a legjobb barátaim ők. Ádám öcsémmel merőben más a helyzet. Benne megvan a hat és fél évesek minden "gazembersége", ráadásul már ő is úszik, méghozzá Lihótzky Karcsi bácsinál. Ha esetenként elevenebb a kelleténél, én is "nevelgetem" ...

Az életért küzdött

- Mi igaz abból, hogy egy orvos majdnem megfosztott a sportélményektől?

- Nem sok ... Ennek a "dokiügynek" története van. Még az általános iskolában az Odessza II. egyik testnevelője le akart beszélni a pólóról. Mindenáron. Méghozzá egy másik sportág, a kézilabda kedvéért. Mit mondjak, elég rendszeresen vitatkoztunk. Egy idő után aztán "kiderült", hogy sarokcsontritkulásom van. Az orvos kitartó könyörgés után "elő is írta", hogy ne ugráljak túl sokat. Erről ennyit.

- A lányokkal mi újság?

- Megvannak. Tudod, hosszú távra még nem szívesen kötném le magam. Elég sok időt töltök távol Szegedtől. És nem szeretek mindennap telefonálni ...

- Ha csak három embernek mondhatnál köszönetet az eddigi (és ezutáni) sikereidért, kiket keresnél fel?

- A családtagokat leszámítva Lihótzky Karcsi bácsit, a válogatott edzőit és a Radnóti tanári karát. Ez, ugye, belefér a háromba?

- Ha már a válogatottat szóba hoztad: ki a "király" a keretben?

- A vízben egyértelműen Benedek, aki szerintem a világ legszuperebb pólósa. A parton pedig Dala a "leglazább".

- Biztosan emlékszel rá, hogy a nagy Benedeket Szegeden elhomályosítottad.

- Ez nem jelent semmit. Ő "rossz formában" is képes 3-4 gólt vágni és viszonylag hasznosan játszani. Amíg ez nekem nem megy, tévedésből sem szabad egy napon említeni vele.

- Tényleg, az utolsó két bajnokin szinte kapura sem dobtál ...

- Akkor jött ki rajtam az esztendő minden fáradtsága. Komolyan mondom, a Szentes elleni meccs negyedik negyedében már az életemért küzdöttem. A következő pár hétben muszáj feltöltődnöm.